Most olvastam egy cikket az egyik orvosi portálon (http://webdoki.hu), mely a betegek gyógyszerszedési szokásairól szólt. Érdekes, de számomra nem meglepő tényeket írnak le ezzel kapcsolatban. Nem értik, hogy hogyan lehetséges az, hogy a betegek kiváltják ugyan a felírt gyógyszereket, de rövid idő után még sem szedik be azokat, ill. inkább csak az akut tünetek enyhítésére használják őket, hosszú távú problémáik megoldására pedig inkább más gyógymódokat keresnek. Pedig nagyon egyszerű a válasz ezekre a kérdésekre.Az emberek az elmúlt időszakban azzal szembesültek, hogy az orvosok minden egyes problémára külön-külön gyógyszereket írtak fel részükre, melyekre sok sok mellékhatás is jelentkezett. Nem kell ahhoz nagy logika, hogy lássuk, ha egy vagy több gyógyszer használata panaszokat okoz a betegnek, nem szedi be őket, de miért is szedné, ha nem oldotta meg azt a problémáját, amiért el kezdte használni. Az emberek azt várják, hogy azonnal hasson a gyógyszer és ne okozzon kellemetlenséget. Ezzel szemben a hosszú távon szedendő gyógyszerek sokszor csak kellemetlenséget okoznak részükre, s nincs türelmük kivárni a hatás jelentkezését.

Óriási a betegek ellenállása a kemoterápiás szerekkel kapcsolatban is, nem véletlenül. Elég nehéz dolguk van az orvosoknak, hisz meg kell magyarázniuk a betegeknek, miért is kellene bevállalniuk adott kezeléseket akkor, ha azok inkább csak mellékhatásokat okoznak részükre. Erről nekem mindig a klasszikus vicc jut az eszembe, mikor a férj az ágyban találja a feleségét a barátjával és a feleség ezt mondja: “..Ne a szemednek higgyél drágám, hanem nekem…” Az emberek megtapasztalták már mivel jár egy kemoterápiás kezelés, hisz alig van olyan család, ahol ne lett volna daganatos beteg, s ne kezelték volna őket ezekkel a szerekkel, s a saját tapasztalataikat nem tudják elfelejtetni, s nem vállalják a kemoterápiával járó mellékhatásokat. A saját tapasztalat sokszor győzedelmeskedik a kemoterápia felett. A betegeknek viszont joguk van eldönteni, hogy adott kezelésnek alávetik magukat vagy sem. Az orvosok nem dönthetnek felettünk, maximum javaslatot tehetnek a kezelésünkre, amit vagy elfogadunk vagy nem. Saját tapasztalatom alapján személyes sértésnek veszik egyes orvosok, ha a beteg képes önálló döntést hozni és ez a döntés esetlegesen a kemoterápia visszautasítását jelenti. De nagyon kíváncsi lennék arra, hogy ezek az onkológusok vajon hogyan döntenének, ha ők kerülnének hasonló helyzetbe?

Vajon bevállalnák?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.