Aviram professzor kutatásai szerint a gránátalma megközelítőleg háromszoros antioxidáns képességgel bír a vörösborhoz, a zöld teához, az áfonya- és a narancsléhez viszonyítva, amelyeket az eddigi ismereteink a legerősebb antioxidáns hatásúaknak tartottak.

A Berkeley egyetem (University of California) munkatársai is megerősítették, hogy a gránátalma legalább 3 féle erős antioxidánst tartalmaz, melyek együttes hatása az antioxidáns ekvivalenciát mérő Trolox-teszt szerint háromszor akkora, mint a vörösboré vagy a zöld teáé.

Az antioxidáns aktivitása az ORAC értékszámmal kifejezve 105 vmTE/g, mellyel az 5. helyen áll a legtöbb antioxidánst tartalmazó élelmiszerek versenyében (az első a szárított kínai farkasbogyó, a lícium).

A perzsa eredetű gyümölcs, kedvező tulajdonságait fokozza, hogy antioxidáns alkotórészei gyorsan felszívódnak, és nem toxikusak.

A gránátalma és a szív- és érrendszeri betegségek (érelmeszesedés)

Ugyancsak Aviram professzor vizsgálatai mind állat-, mind humán kísérletekben megállapították, hogy a gránátalma fogyasztása 20 %-al csökkentette az LDL (káros koleszterin) szintjét, egyúttal növelte a HDL (hasznos koleszterin) mennyiségét a vérben,  Illetve a vér koleszterin oxidációját 40%-al csökkentette.

A már kialakult szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedő páciensek körében a szívinfarktus több rizikófaktora (szisztolés vérnyomás, ACE aktivitás) jelentős javulást mutatott a kontrollcsoporthoz képest. Így a gránátalma-kivonat fogyasztása már 2 hét alatt jelentős mértékben csökkentette a szisztolés vérnyomást magas vérnyomású páciensek körében, és egy év alatt átlagosan 35%-kal csökkentette a már meszesedést mutató artériák falának vastagságát.

Dr. Aviram azt is bebizonyította, hogy a gránátalma csökkenti a vér sűrűségét, ragadósságát és az öregedéssel együttjáró vérrögképzési hajlamot is, ami az embólia és a szívinfarktus veszélyét jelentősen megnöveli.