Koór Béla vagyok. 171 kilóról indultam és két év múlva teljesítettem az Ironmant, de most kezdhetek mindent elölről.
Az egész ott kezdődött, hogy 6 évvel ezelőtt kaptam egy hatalmas lökést Kropkó Pétertől, aki a hosszú távú triatlon egyik élő legendája. Egy előadása hatására eldöntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, változtatni kell. Ugyanis az akkori helyzet az volt, hogy 171 kiló voltam (amikor először találtam végre egy olyan mérleget ami mért ennyit), és attól kifulladtam, hogy 50 métert futottam a busz után. Fejembe vettem valamit, valami lehetetlent. Rá két évre bizonyítottam be magamnak, hogy tényleg nincs lehetetlen, ha az ember a célja felé vezető utat jól választja meg, és addig küzd, amíg el nem éri.
A 171 kiló után 2 évvel teljesítettem az első tejes távú triatlon versenyem. Ez egymás utáni 3800 méter úszásból, 180 km bringázásból és egy maraton (42.2 km) lefutásából állt. 14 óra 11 perc kellett hozzá. Amikor elindultam ezen az úton nem tudtam úszni, bringával maximum 20 km-t tekertem, futni pedig 1-2 km-nél többet sosem, mert nagyon utáltam. 🙂
Ha ide kattint, elolvashat egy cikket, amit Kovács “Koko” István barátom írt rólam a Presztizs sport nevű magazinba, amikor teljesítettem az első Ironman-t. Hatalmas megtiszteltetés volt ez nekem, és a cikk is úgy sikerült, hogy teljesen átadta azt, amit éreztem akkor.
Ezután a következő évben újra megcsinaltam, immáron majdnem 40 perccel jobb idővel. Azt gondoltam, hogy ez a tendencia megmarad, és amíg élem az életem, addig Ironmaneket fogok csinálni és ez a világ legtermészetesebb dolga.
DE
Valami megváltozott. Valami félresiklott, és nem csináltam az elmúlt 3 évben Ironmant. Sőt. Amit leadtam kilókat, mind vissza is jött.
A munkám miatt észre se vettem, hogy már nem edzem annyit, már nem figyelek annyira a kajára.
Tudjátok a hízás egy alattomos kis álszent folyamat. Pici apró dekánként rakódik az emberre a legnagyobb túlsúly is. Soha senki nem úgy veszi észre, hogy reggel felkel, belenéz a tükörbe és ledöbben, hogy előző este óta felszedett 5-10-20-30-50-70 kilót.
Nem. Ennyi túlsúlyért bizony küzdeni kell keményen! Egy szelet süti miatt, egy csoki miatt, vagy egy db túró rudi miatt ez nem fog ránk ugrani. Persze az igazolás önmagunk felé ott van mindegyik darabnál: ez csak EGY süti, csoki, stb. Ez nem számít, hétfőtől úgyis figyelek, már nem lesz ilyen.
Aztán jön a hétfő, de jaj ez most nem jó, mert most kemény napom volt a melóban, meleg is van, éhes is vagyok, egy jégkrém meg egy csokis croissant belefér. Majd jövő hétfőtől figyelek, és addig legalább van időm felkészülni.
Aztán jön a következő hétfő, a 4., a 10., a 26., az 52., és eltelt egy év. Közben ott volt szilveszter, amikor megfogad mindenki mindent. Persze mi is, hogy most másképp lesz minden. És a szilveszter is a hétfők sorsára jut. 🙂
Eljöhet egy olyan pont is, amikor már tök mindegy mi van, már úgyse lehet ezen változtatni, akkor legalább együnk finomakat. Bedarál a fogyasztói társadalom, a Facebook hírfolyamban folyamatosan felbukkanó ilyen-olyan csokis süti receptek, amik mind azt mondják, egyre hangosabban: “Fogadd el magad, úgy vagy jó, amilyen vagy”, “Élvezd az életet, ne sajnáld magadtól a finom falatokat”. És jön az is, hogy csináld azt a diétát, amit a 47 kilós szupermodell megcsinált, és mindössze 10 nap alatt lefogyhatsz 6,5 kilót. Persze ezek úgy vannak összerakva, hogy beleesünk a hibájukba. Én is beleestem. De azt mondják elesni könnyű, bárki tud. Az igazi győztesek és bajnokok mindig eggyel többször álltak fel, mint ahogy elestek. Én az elmúlt években nagyon nagyot estem. Beütöttem mindenem, és sokáig ücsörögtem a földön azt a hamis látszatot kergetve, hogy onnan úgyse esek lejjebb. Ez kamu. Egyre lejjebb estem. És egészen addig estem volna egyre lejjebb, amíg azt veszem észre, hogy jé, már nem tudok felkelni az ágyból, mert a testem nem bírja el önmagát.
Nem várom meg ezt a percet, bőven elég volt mostanában az a néhány felismerés, ami kinyitotta a szememet.
Hadd meséljem el az egyik ilyet:
Jöttem haza pár hete külföldről, és a repülőn az utaskisérő megkérdezte, hogy kérek-e kiegészítést a biztonsági övemhez. Egy ideje észrevettem, hogy mintha a székek egyre keskenyebbek lennének, az övek pedig egyre rövidebbek. De tudod milyen az, amikor csak belülről nézed? Nem veszed észre azt, hogy valami durván változik. Ha ülsz egy szobában pár emberrel és beszélgetsz, és a lámpa maxon világít, akkor az normális. Ha félóránként 5 százalékkal lejjebb veszem a fényerőt, semmi nem tűnik fel. Valószínűleg az sem, hogy 8 óra múlva már sötétben ülsz. Szépen hozzászoksz, és nem tűnik fel. A túlsúly kilói is ilyenek. Ez a biztonsági öves kérdés felkapcsolta nálam a villanyt teljes fényerőre, és észrevettem, hogy újra durván meghíztam és valami nagyon félrement.
Tehát jött a döntés: Béci újrakezdi! Újra megcsinálja, de most okosabban és véglegesen!
Milyen céljaim vannak?
- 12 hónap múlva 60 kilóval könnyebb súly,
- felkészülök a Florida Ironman versenyre, és megcsinálom
Egyszer már elértem a kitűzött célomat, most is el fogom érni.
Sokkal több tapasztalattal indulok neki az útnak, és az itthon még alig-alig ismert Ketogén diétát fogom alkalmazni. Sajnos ezen a területen nagyon sok összevisszaság van a fejekben, de ez nem baj, van hozzá profi segítségem és támogatásom. Ez az a diéta, amivel éhezés mentesen tartósan le lehet fogyni. Én utálok éhezni. 🙂
A teljes utamról, a nagy visszatérésről és újrakezdésről blogolni fogok, képekkel dokumentálom az instagram oldalamon, és egy zárt Facebook csoportban is megosztom a gondolataim azokkal, akik ezt szeretnék követni, inspirálódni, vagy csak simán kíváncsiak, vajon sikerülni fog-e.
Bár emiatt nem érdemes figyelni, mert sikerülni fog! Amit a fejembe veszek, azt megcsinálom. Szeretném az embereket ösztönözni arra, főleg sorstársaimat, hogy meg lehet csinálni, arra, hogy akár másodszor is meg lehet csinálni.
Ha rákeres a nevemre (Koór Béla), elő fog jönni egy csomó interjú és tévés szereplés, amikor elsőre megcsináltam. Ez most a nagy visszatérésem és most újra meg fogom csinálni és meg is fogom tartani a súlyom.
Itt található a facebook csoportom, amit nemrég hoztam létre és a blogom:
https://www.facebook.com/